„Minden, ami 22800 forintnál több, az jó” – fogalmazott lapunknak Tóth Tihamér, Karancsság polgármestere. Ezzel arra utalt, hogy jelenleg 150 család él ekkora segélyből az 1230 fős faluban, s vannak olyanok is, akik már 25 év óta a szociális ellátásból tartják el magukat.
Karancsságban, ebben a Karancs hegység és a Cserhát vonulatai által szegélyezett faluban jó volt élni addig, amíg volt miből. Salgótarján, mint jelentős ipari központ, a térség több ezer lakosának adott munkát 1990 előtt, és „hatalmas porszívóként szívta fel a munkaerőt” – fogalmazott a polgármester. A rendszerváltásnak nevezett korszakváltás után azonban bezártak a bányák, leállt a vas- és acélipar, megszűntek az üveggyárak, és több építőipari cég pályafutása is véget ért. „Emberhegyek” kerültek az utcára: a fiatalok távol, a fővárosban vagy külföldön kerestek munkát, akik pedig otthon maradtak, azoknak maradt a segély. „Nem egyszerű itt az élet. A térség a rendszerváltás nagy vesztese, ahol az emberek nagy része csak azért maradt életben, mert a háza körül van egy kis föld, amely meghálálja azt, amit belevetsz” – mondta lapunknak Illés Kornél salgótarjáni lelkész, akinek sok ismerőse él a környéken.
Nem lehet csodálkozni azon, hogy amikor két évvel ezelőtt megjelentek a faluban a HISZ emberei, az egész falu megmozdult. Elterjedt a hír, hogy a vendégek nemcsak munkát, kenyeret adnak, hanem képzést is
kínálnak, és lehetővé teszik az Ezüstkalászos gazda oklevél megszerzését. Tóth László, a több mint 200 éves Kubinyi–Prónay kastély tulajdonosa is fantáziát látott a projektben, és hosszabb távra bérbe adta az amúgy üresen, romos állapotban lévő műemlék kastélyát és a környező 40 hektáros földet.
A meghirdetett programra összesen 150-en jelentkeztek a faluban, ahol a regisztrált munkanélküliek száma 240. Az EU pedig közel 200 millió forinttal támogatta a projektet, amelyen hivatalosan 20 ember vehetett részt – mindegyikük mögött ott van azonban egy nagyobb létszámú család, amelynek jövedelme a 93 ezer forintos keresettel emelkedett havonta. „Az önkormányzat után a HISZ lett a legnagyobb munkaadó a faluban” – fogalmazott Korompay Márk projektmenedzser a záró rendezvényen, aki úgy látja, szükség volt erre a két évre ahhoz, hogy az emberekben végbemenjen egy szemléletváltás, a munkához és feladatokhoz való helyes hozzáállás, és hogy sikeresen ráhangolódjanak a csapatban végzett munkára.
A projektzáró eseményen egyébként színes programokkal és szakmai bemutatóval – na meg ízletes ételekkel és pampuskával – várták az érdeklődőket. Hogy mi az a pampuska? A hely specialitása, egy különleges fánk. Kijelenthetjük, hogy jobb ízű a hagyományos módon készült társánál. Csak itt, a helyszínen lehet megismerkedni vele, receptje ugyanis titkos – közölte az érdeklődőkkel évődve Maurer Zoltán, a projekt gazdasági-műszaki koordinátora, aki a kastély környékét mutatta be számunkra.
Az épület üresen álló pincéjét átalakították. Jelenleg több száz kiscsibét keltetnek itt, ahol korábban gombatermesztéssel is próbálkoztak. A csibéknek ez jelenti a „bölcsődét”, két hét múlva tágasabb térre kerülnek („óvoda”), majd áthelyezik őket a külső ketrecekbe, ahol kapirgálással „kereshetik a kenyerüket”. A kapirgálós csirke húsa a legjobb – hangzik el –, de itt az állatok tenyésztése nemcsak gazdasági, hanem oktatási célokat is szolgál. A pincében nyúltenyésztéssel is foglalkoznak, míg az épület körül fiatal bikák, lovak, kecskék, juhok legelnek, és mangalicák túrják a földet.
A domb oldalán Bebe, a fedező kos egymagában sétál. Ne merészkedjünk közel hozzá, hacsak nem szeretnénk megismerni, milyen egy faltörő kos – óv minket a gazdasági vezető. Pedig Bebe az ő otthonában nőtt fel, cumisüvegből szoptatták, és úgy vélték, sikerült megszelídíteni. „Egy darabig minden rendben is volt, de azután kijött rajta az »ótermészete« – egészíti ki Zoltán –, és ugyanolyan fejelős lett, mint a többi.”
A képzések és gyakori munka során a 20 emberből választották ki a különböző feladatokra legrátermettebbeket. Az állatok szabadban történő tartásához például elég két fő, a hölgyek közül pedig többen a prémium kategóriás, százszázalékosan gyümölcsökből készített lekvárok, szörpök és egyéb termékek (például padlizsánkrém, ételízesítők) előállításában vesznek majd részt.
Ezután sem vonul ki a szeretetszolgálat a térségből, hanem továbbra is célul tűzte ki, hogy munkát, megélhetést biztosítson. Ennek érdekében a közeljövőben egy termelőüzemet alakítanak ki abban az eddig kihasználatlan helyiségben, amelyet a helyi önkormányzat 10 évre bocsátott a rendelkezésükre. Önkéntes munkák bevonásával már megvalósították az épület külső-belső felújítását. A következő nagy feladat a gépesítés (magozó, pépesítőgép, főzőüstök beszerzése), amelyhez várják az önkéntes felajánlásokat, támogatást.„Minden, ami munkát teremt, nekünk jó” – jelenti ki a polgármester a projekttel összhangban, a cél ugyanis az, hogy a termelés folytatódjon, önfenntartóvá váljon, sőt, profitot hozzon, s a szerzett tapasztalatokat lehetőség szerint más helyszínen is kamatoztathassák. „A mintagazdaság amellett, hogy továbbra is foglalkoztatja az embereket, a falura is jó hatással van. Az emberek megművelik a földjeiket, s például a traktorral, amit induláskor vásároltunk, mi is segíteni tudunk nekik kertjeik felszántásával” – mondja Korompay Márk.
A régi kocsmából átalakított oktatási központ képzéseire azok is benevezhettek, akik hivatalosan nem kerültek be a programba, de meg akarták tanulni az otthon gazdálkodás csínját-bínját: palántanevelést, konyhakertépítést, állattartást, kertépítést stb. – tudjuk meg Kovács Sándortól, a HISZ ügyvezetőjétől. Tervek szerint a csibék keltetését is házhoz viszik majd, azaz a családoknak adnak keltetőt, tojást, szakmai segítséget és indítótápot.
Ha a családtagok 21 napon keresztül izgalommal várják a csibék kikelését, akkor nagy valószínűséggel olyan kötődés jön létre, hogy a felnevelésüket is vállalni fogják. Ezzel megoldható lenne, hogy minden héten húsétel kerüljön az asztalra.
Az igényesen kialakított központot és a mintagazdaságot már az Oktatási Minisztérium is akkreditálta, így mások számára is bérbe vehető. „Eddig már öt OKJ-s gazdaképzés történt itt, ahol külsős cégek oktatását is meg tudjuk szervezni” – mondta a projektmenedzser. Talán az sem véletlen, hogy egy külföldi befektető jóvoltából hamarosan szarvasmarhatelep kialakítása indul a környéken – az okleveles gazdák ott is jó eséllyel pályázhatnak majd a munkára.
Csonka Jenőné nyolc hónappal ezelőtt került be a programba, ahol kertimunkás és parkgondozó oklevelet szerzett. Férje közmunkás, 62 ezer forint havi jövedelemmel. A háromgyermekes család svájci frankos jelzáloghitele miatt került nehéz helyzetbe. A pénzügyi válság miatt megugrott összegeket egy idő múlva nem tudták fizetni. Ingatlanügyük a Nemzeti Eszközkezelő elé került, amely a házat megvásárolta, s lehetővé tette, hogy továbbra is maradjanak – albérlőként – a saját otthonukban. „Az iskolás gyermekeimnek csak az utazási bérlet megvétele is komoly tételt jelent. Nagyon remélem, hogy ez a projekt – ha más formában is –, de tovább folytatódik, mert a megélhetést jelenti számunkra” – mondta lapuknak Csonka Jenőné.
Forrás: Hetek