A mai nap kissé más, mint a többi, ma van a szociális munka napja.

Megkérem kedves Olvasóinkat egy pillanatra álljanak meg és gondolják át mennyi helyen és élethelyzetben segítünk egymásnak, nyújtunk segítő kezet a bajban levőknek, akik szegények, betegek, lakhatásukat elvesztők, kilátástalanságba született gyermekek, bántalmazást elszenvedők, megbélyegezettként élők, életerejüket elveszített idősek és mindenkinek, akik kárral és hiánnyal küzdenek, akik bizton számíthatnak a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálatában szolgáló Önkéntesekre, munkatársakra.

Róluk a jószívű segítőkről szól ez a nap!

Szeretném kifejezni hálámat és nagyrabecsülésemet nekik, akik ismeretlenül és névtelenül minden nap teljesítik a szívüknek azt parancsát, amelyet nagyon pontosan fogalmaz meg a Márk evangélium 12:30-31 „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.

A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.

Nekik, értük, róluk szóljon a jó ismert áldás: Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet.

Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad.

Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked.

Köszönöm a munkátokat!

Kovács Sándor